|
|
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
zadba. Kifizettem a pénzt, átvettem a vázát, ráhelyeztem a kézikocsira. Azt hiszem, eleget csavarogtunk közöltem társaimmal. Vége, hazamegyünk. So- kat tettetek értem, köszönettel tartozom nektek. Hatalmas megkönnyebbülést okoztam Mirjamnak és Biceg nek. Arcuk fölragyogott, egymásra kacsintottak, aztán hálás képpel bólintottak felém. Sokszor megtapasztaltam már, hogy alárendeltjeink akkor éreznek legnagyobb hálát irántunk, ha el leg jól meg- terheljük ket, aztán kegyesen könnyítünk rajtuk, dicsérettel megtetézve. Ezt a történetet viszont talán el se mesélem, ha itt lenne vége. Baktattunk haza, én elöl, Mirjam kissé oldalvást, de az illem jogán valamivel hátrább, mögöttünk pedig Biceg tolta a nyikorgó kerek kézikocsit. Egyszerre csak valami döcce- nést észleltem, aztán egy rémült kiáltást, amelyet a jellegzetes cseréptörés hang követett. Megpördültem sarkam körül, s elém tárult a szívbe markoló látvány. A görög vázám tör- meléke az út szélén hevert, Biceg , a kis zsidó felemelt karral, tátott szájjal, meredt szemmel bámult rám. Úrn m& Mit m veltél? futott el a keser méreg. Úrn m, én nem& így bízhatok rád valamit?! Te kétbalkezes nyomorék! Nos, a világon ez a sértés már számtalanszor elhangzott, és a jöv ben is el fog, hangozni, pláne ameddig urak és szolgák élnek együtt. Mi több, a rangos nemegyszer tettleg is bántalmazza az ügyetlennek kikiál- tott cselédet, azonban ezek rám nem jellemz ek. Ezért az én sértésem korbácsként suhin- tott le Biceg re, s ett l Mirjam is megrettent. Jaj, mit tegyek siránkozott a kis zsidó, és kezébe temette arcát. Jajgathatsz is rivalltam rá. Mert ezt, mert ezt& Megfizetem én, úrn m! kiáltott föl h siesen Mirjam. Visszamegyek, megrende- lem a görög mestert l ugyanezt a vázát, és ki is fizetem. Pár nap múlva már biztosan ké- szen lesz. Az okos szavak menten kijózanítottak. Hiszen nem ér annyit semmilyen tárgy, hogy én a miatt megsértsem embertársamat. Amon-Ré is könyörületességre int: Ne kínozd rab- szolgáid, ne nyomorgasd házad népét! Haboztam, majd elnevettem magam. Bocsássatok meg! Ostobán elragadtattam magam. Ilyesmi bárkivel megtörténhet néztem b nbánóan Biceg szemébe. Aztán házvezet mhöz fordultam. Mirjam, adok négy ezüstöt, menj vissza, kérlek, rendeld meg a vázát. De kikötésem, hogy pontosan ugyanilyen legyen. Mirjam szája fülig szaladt, Biceg arca fölfénylett, és mélyen meghajolt. Az istenek áldják jóságodat, kegyes úrn m! Így javítottam ki vétkemet, s így dobtam ki az ablakon négy ezüskitet. Remélem, azért megértenek engem azok, akik olvassák ezt a tekercset. Nem vagyok túl jó, de igyekszem az lenni, bizakodván, hogy az égben lakozók majdan javamra írják. Hiszen a jámbor ha- landó mindig ebben bizakodik. Másnap este eljött Ankaf. Elámultam rajta, egyszerre volt ismer s és ismeretlen. Min- den kétséget kizáróan változáson ment át. Milyen különös csodálkoztam rá. Mintha egy új ember állna el ttem. Pontosan látod mondta ravaszul csillogó szemmel. Megismertél egy embert, akit úgy hívtak, Ankaf, és aki rajongott érted, de fenntartásokkal. Most látsz egy férfit, akit bár ugyanúgy hívnak, de nem azonos a korábbival, hiszen ez immár fenntartások nélkül imád téged. Engedd meg, hogy szeresselek. Kerülj beljebb, hercegem. Nem vágytam még férfi után oly nagyon, mint ahogyan Ankaf után. És amint bezárkóz- tunk, magunkra maradtunk, nekem megállt minden tudományom. Képtelen voltam vele társalogni, nem forgott a nyelvem, agyam elbódult, épkézláb szavakat sem tudtam kinyög- ni. Csak a teste közelségét óhajtottam. megérintett, s attól rám tört a remegés. De mint még soha. Úgy remegtem, mint a sivatagban éjszakázó, közel a kih léshez. Szeretlek, Nedzsita& lehelte a fülembe. Szebb vagy, mint a felkel nap, szebb vagy, mint a ragyogó nap, szebb vagy, mint a lenyugvó nap& Én remegtem némán, és ittam be bugyutácska szavait, akár egy éretlen fruska. Vala- mennyire talán akkor is, de utólag szerfölött restellem, hogy ennyire nem bírtam véka alá rejteni elgyöngülésem. Nem volt egy csöpp akaratom se, aléltan, szinte önkívületben ad- tam oda magam neki. A tudásom, amit az évek során fölhalmoztam, ezen az els éjszakán cs döt mondott. Semmit se sikerült abból bemutatnom. Reggelig szerelmeskedtünk, de utólag meg nem tudnám mondani, mennyi volt ebb l az álom, és mennyi a valóság. Kinyitottam a szemem. Találkozott pillantásom az övével. A virradat kármin színeivel tekintett be ablakomon. Ült az ágyon mezítelen, lábát oldalvást elhajtva, farral a sarkán. Téged néztelek mondta. Nem tudok betelni veled. Teste vörösben virult, valószín tlenül és égiesen. Most már számomra a világ legtö- kéletesebb férfija, aki testest l-lelkest l az enyém, és azt kívántam akkor, ez maradjon így életem végéig. Nem kell nekem senki más, egyedül Ankaf, a m velt, okos, érzéki férfi. Az én hercegem. Egy n el tt tágra nyílik az élet, ha megleli az igazinak vélt párját. És min- den más lesz általa: a folyó csobogása, a nádas zizegése, a kavargó homok surrogása, a fák sóhaja, az égbolt kéke, a messzeség köde. S a lélek is kiteljesül, az önbecsülés megn , a jellem új gúnyába öltözik. Egy magabiztos n mögött szeret férfi áll. Mert nekem, a ta- pasztalt kéjn nek, a rafinált szert nek, a bátor asszonynak is szükségem van arra, hogy le- gyen egy emberem, akire bizton számíthatok, aki elfogad, id nként megdicsér, aki néha fülembe duruzsolja, hogy szeret. Nem hiszem, hogy elj valaha egy olyan világ, amelyben
[ Pobierz całość w formacie PDF ] zanotowane.pldoc.pisz.plpdf.pisz.plkwiatpolny.htw.pl
|
|
Cytat |
Dobre pomysły nie mają przeszłości, mają tylko przyszłość. Robert Mallet De minimis - o najmniejszych rzeczach. Dobroć jest ważniejsza niż mądrość, a uznanie tej prawdy to pierwszy krok do mądrości. Theodore Isaac Rubin Dobro to tylko to, co szlachetne, zło to tylko to, co haniebne. Dla człowieka nie tylko świat otaczający jest zagadką; jest on nią sam dla siebie. I z obu tajemnic bardziej dręczącą wydaje się ta druga. Antoni Kępiński (1918-1972)
|
|